A könyvekből imádom azt, ami régi, viszont ha bukósisakról van szó, inkább az újra szavazok

Még nem tudtam rájönni, hogy miért, de egyszerűen imádom a régi, antikváriumos könyveket. Sok okot fel tudnék sorolni, hogy miért ejtettek ennyire rabul engem ezek. Egyrészt, az illatuk. Van valami a régi könyvek illatában. Másrészt az, hogy már bebarnultak, látszik, hogy átéltek már egyet, s mást. Olyan jó lenne, ha a régi könyvek beszélni tudnának, el tudnák mesélni, hogy korábban ki forgatta őket és annak a személynek mi a története. Izgalmas lenne, ha egy-egy könyv el tudná mesélni, hogy milyen helyeken járt, mi a története és hogy került be az antikváriumba.

Szerencsére amióta egyetemista lettem pesten lakom, itt pedig annyi az antikvárium, hogy beletelne pár napba, ha egyszerre akarnám bejárni és átböngészni az összeset. A szülővárosomban, ahol felnőttem, mindössze egy antikvárium volt csak, ráadásul elég ritkán érkezett szállítmány, szóval hatalmas élmény volt az, hogy mikor felkerültem a fővárosba, szinte az antikváriumok mennyországába kerültem.

A pestre költözésem azonban nem csak ebben változtatta meg az életem. Hozzászoktam ahhoz tizennyolc évig, hogy egy családias, csendes helyen lakom. Mivel ott a tömegközlekedés ott nem túl kiépített, ezért az ember már fiatalon megtanul valamilyen járművet vezetni. Eleinte én biciklivel kezdtem, amivel könnyedén lehetett járni a környéket, azonban a középiskolás éveim alatt úgy döntöttem, hogy kismotorra is leteszem a jogosítványt. Mivel biciklizni jól tudtam, könnyedén megtanultam kezelni egy robogót is, amit a spórolt pénzemből vettem az egyik nyáron. Később megtanultam autót vezetni is, amit szintén nagyon szeretek, de valamiért a kis robogóm jobban a szívemhez nőtt.

Amikor felköltöztem Pestre, természetesen hoztam magammal a robogómat is. Saját autóm otthon sem volt, általában anyukámét kértem kölcsön, mikor szükségem volt rá, de a fővárosban rájöttem arra, hogy itt kész öngyilkosság lenne autóval közlekedni. Bezzeg a kis robogóm! Ezzel álom a városi közlekedés. Kis helyet foglal, bárhol elfér és a parkolás sem okoz nehézséget vele. Anyuék fontosnak tartották azért, hogy biztonságban tartsanak ebben a forgalmas nagyvárosban is, ezért mikor először meglátogattak, megajándékoztak engem egy új bukósisakkal. Örültem neki, mivel a régit már alapból használtan vettem, és a festése számomra túl férfias volt, viszont az új… Igazi csajos bukósisak!

Már két éve itt élek fent, és azóta szokásommá vált, hogy minden pénteken meglátogatok egy antikváriumot. A kis robogómmal könnyedén és gyorsan oda tudok érni bárhova, a méretének köszönhetően pedig csak leteszem a bejárat mellé, leláncolom és már indulhat is a nézelődés. Habár a motort kint hagyom, a bukósisakot mindig beviszem magammal. Mivel igazán csinos és csajos, félek, hogy valakinek megakadna rajta a szeme és ellopná, amíg én az antikváriumban böngészem a könyveket. Sajnos ez egy nagy különbség, amit egy vidéki község és a nagyváros között tapasztalhat az ember: Mivel a városokban rengetegen laknak és az emberek nem ismerik egymást behatóan, tolvajokból is több van, hiszen el tudnak bújni a tömegben.

Szerencsére egyelőre még sosem lettem lopás áldozata, és nagyon remélem, hogy nem is leszek, de az biztos, hogy ha ellopná valaki a kedvenc kis bukósisakomat, akkor addig kerestetném, amíg a nyomára nem bukkannak. Annyira a szívemhez nőtt, illetve a fejemhez is, hogy ennél jobb bukósisakot el sem tudnék képzelni magamnak.

Ti mivel közlekedtek a városban?