Napelem rendszerek az antikváriumban

Ki ne szeretne könyvesboltba, antikváriumba járni? Aki csak egy kicsit is szeret olvasni, az imádja a könyvek illatát, akár új, akár régi. Én személy szerint a régi, használt könyveket részesítem előnyben. Nem csak azért, mert tudom, hogy ez már egyszer valakit nagyon boldoggá tett, hanem sokkal jobb a papír éret illata, mint az új, nyomdafestékszagú társaiké. Továbbá az antikváriumokban olyan csodákra lehet bukkanni, amik már rég kimentek a divatból, viszont az értékük meg sokkal nagyobb, mint a manapság közkedvelt, közhelyekből összeállított ponyvaregényeké.

Volt egy kedvenc helyem, ahol órákat el tudtam tölteni, ilyen kincsek után kutatva. Az utcán, az ajtó mellet egy kiselejtezet polc állt, amin ingyenesen elvihető könyvek hada sorakozott. Itt is lehetett értékes darabokat lelni, de az igazi kincseket az üzlet mélye rejtette. Imádtam a kiszolgáló személyzetet, a régi bútorokat és az egész helynek volt egy olyan jellegzetes, kellemes illata, ami mindig eszembe jut, ha meghallom az antikvárium szót.

Egyetemi éveim alatt jártam ide nagyon sokat, ugyanis a klasszikus filozófiai és történeti műveket a bolti ár töredékéért tudtam itt beszerezni. Sokszor volt arra példa, hogy az összes csoporttárssal karöltve, a hét elejei órák után együtt böngésztünk a kis kedvenc üzletünkben. Nem egyszer okozott problémát is, ugyanis az antikváriumok sajátossága, hogy nem tömegtermelési értékesítés van, hanem általában minden példányból egy vagy maximum két darab. És azért amikor egy csapat egyetemista rájön, hogy a szakirodalom árán a legjobb spórolni, akkor az vérre menő játszmát eredményezhet akár egy Arisztotelész kapcsán is. Szerencsére találékonyfajta az egyetemista, így megtaláltuk mindig a megfelelő megoldást, gyakran ugyan a tulaj, Klári néni békebírói közbenjárásának köszönhetően.

Az egyetlen probléma az volt, hogy a világítás nem a legjobb minőségben volt jelen a boltban. Akármilyen erős villanykörtéket szerzett is be Klári néni, az a rengeteg polc, doboz és könyv mindent elnyelt, mint egy sötét lyuk. Gyakran panaszkodtunk emiatt, de hát szegény Klári néni tehetetlen volt az ügyben.

Egy tavaszi napon egyedül kerekedtem fel, hogy elbújhassak a világ elől a könyvek birodalmában. Nagy meglepetésemre zárva volt a kisüzlet, és rengeteg idegen embert láttam bent toporogni, akik fejüket vakargatva tanácskoztak éppen. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy középkorú, ismerősnek tűnő hölgy jött ki az üzletből, hogy rágyújtson. Rögtön szóba elegyedtem vele, és sikerült kiderítenem, hogy ő Klári néni lánya, aki megkapta az üzletet az édesanyjától. Megvette a kis antikvárium felett üresen álló két lakást is, és azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egybenyitja az egészet, és egy fanchise könyvesboltot nyit a helyén.

Mivel rólam van szó, nem bírtam megállni, és megemlítettem, hogy nagyon sokan szerettük ezt a helyet úgy, ahogy volt. És bár profitot biztosan nem termelt annyit, mint amit az új vállalkozás fog, de azért nem minden a pénz, és a könyvesboltok így is olyan szinten megtöltik a várost, ami a jelenlegi kulturális helyzetben teljesen indokolatlan. Azt vártam, hogy a hölgy elküld melegebb éghajlatra, de meglepő módon továbbra is kedves maradt, és megígérte, hogy az antikvárium rész, ha nem is teljesen, de megőrzi a régi arculatát.

Teltek-múltak a hónapok, folytak az építési munkálatok, és mi már kíváncsian vártuk a végeredményt. A következő szemeszterre meg is nyitott az új üzlet és az egyik óránk után ismét együtt kerekedtünk útra. Ám amikor megérkeztünk, igencsak meglepődtünk.

Az épület nagyon korszerűen, napelemes rendszerekkel lett kialakítva. Gyönyörű, letisztult volt kívülről, és a napelemek mellett még tetőablak is kialakításra került, ami egy könyvesbolt tekintetében valódi kincs, mert nem csak esztétikus, szép, hanem energiatakarékosságot és jobb fényviszonyokat is eredményez. Idáig teljes megelégedettséget váltott ki belőlünk. Azonban az antikvárium nem igazán adta vissza azt a hangulatot, amit még a felújítás előtt megígértek nekünk. Továbbra is ez maradt a legsötétebb és legeldugottabb rész, ráadásul a mérete és a kínálata is a felére csökkent, és már Klári néni sem volt velünk ezeken a kis sajátos klubdélutánokon.

Így veszítettük hát el az egyik kedves kis helyünket a rohanó, kaotikus világ forgatagában.