A technika engem is elragadott – egy idős vásárló tanácsára swarovski nyakláncot rendeltem az interneten

Még nincs egy éve, hogy az antikváriumban dolgozom, de máris annyi tapasztalattal gyarapodtam, hogy én is tudnék írni róla egy komplett könyvet. nem csak a munka területén tanultam nagyon sokat, és az olvasmányaimtól lettem műveltebb és bölcsebb, de mivel sok emberrel találkozom nap mint nap, ők is óriási hatással vannak rám. Nem is gondoltam volna, hogy ekkora változáson fogok keresztül menni, és ilyen nagyot nyitok a tőlem távol álló dolgok felé.

Már gyerekkoromban elképesztően vonzódtam a könyvek világához. Sokáig a Szépség és a szörnyeteg volt a kedvenc mesém, mert abban a főszereplő lány olvas. Aztán nagyon hamar, kb. 5 évesen én is megtanultam olvasni, és a szenvedélyem egyre csak mélyült. Már az oviban én meséltem a meséskönyvből délutáni alvás előtt a többieknek az óvó néni helyett, később az iskolában elkezdtem gyűjteni a könyveket, és most már magam is akkora könyv gyűjteménnyel rendelkezem, hogy egy kisebb bolt meg is irigyelné. Nem is mertem remélni, hogy felnőtt koromban olyan helyen dolgozhatok, ahol könyvek vannak. Pedig, nem egy annyira elrugaszkodott dolog, mint például a királylány, vagy az énekesnő jövőkép, pláne az én hangommal, de még sem volt hozzá túl sok reményem, hogy a hobbim lesz valaha a munkám. Aztán egyik nap az iskolából hazafelé betértem a kedvenc antikváriumomba, és nézelődni kezdtem. Ilyenkor mindig rászántam több órát a vásárlásra, alapos válogatást végeztem, és igyekeztem összegyűjteni több napra elég olvasni valót. Persze sokszor előfordult, hogy hetente többször is betértem, de azért igyekeztem annyi könyvet venni, hogy legalább egy hétig el legyek látva. Már összegyűjtöttem egy jó adag könyvet, amit meg szerettem volna venni, amikor odajött hozzám egy idős bácsi, hogy segítsek az unokájának választani valamit, mert szeretné, ha olvasna, de fogalma sincs, mi érdekli a mai kamaszokat. Nekem se kellett kétszer mondani, pár kérdés után ajánlottam a bácsinak, vagy 10 könyvet, amik biztosan sikert aratnának az unokájánál, és végül, mivel nem tudtam jobban leszűkíteni, elvitt belőle hármat. A tulaj végignézte a folyamatot, és annyira tetszett neki, ahogyan a könyvekről beszélek, hogy azonnal ajánlott egy állást nekem. Azt mondta, a fiatalkori önmagát látja bennem, és már rég óta gondolkodik rajta, hogy felvegyen valakit, de nem találta eddig a tökéleteset. Nekem pedig nem kellett sokáig gondolkoznom rajta, hogy elfogadjam-e az ajánlatot. Ahogy elballagtam az iskolából, másnap már itt dolgoztam az antikváriumban.

Szóval ez már lassan egy éve volt, és ahogy telik az idő, egyre jobban szeretem ezt az állást. Kikapcsol és fel is tölt, hogy itt vagyok a kedvenc könyveim között, minden nap szívhatom az illatát a régi papírnak, és én ajánlhatok másoknak olvasni valót. Azóta, mióta itt vagyok, többször átrendeztem a polcokat is, és most már teljesen olyan az elrendezés, amilyet én tökéletesnek találok. Sok féle ember jár ide a legfiatalabbaktól az idősekig és én mindenkinek nagy szeretettel segítek mindenben. De főleg azért az idősek igénylik, hogy foglalkozzak velük, elmondjam a tanácsaimat és segítsek nekik olvasni valót választani. És nagyon érdekes, hogy míg én, a magam 20 évével teljesen oda vagyok a régi könyvekért, úgy a múltkor egy néni bejött, és néhány mondat után az internettel kapcsolatosan kezdett győzködni engem. Hát nem érdekes? Hiszen a korosztályom nagyjából 99,9 %-a az internet nélkül létezni is képtelen, de engem még csak nem is érdekelt. Persze, okos telefonom van nekem is, de szinte a GPS-en és az internetes beszélgető programokon kívül semmit nem használok. Talán az informatika órán használtam utoljára internetes keresőt. Nem tudom mi az oka, de valamiért nagyon elzárkózom tőle. Na, hát ez a néni meg, teljesen oda van az internetért. Elkezdte mutatni, hogy milyen oldalakat és applikációkat ismer, mert megmutatta neki az unokája, és hogy ez milyen hasznos, és hogy neki mennyire megkönnyíti az életét. Járt valami internet meg okos eszköz kezelői tanfolyamra is. Sokáig mondta, és igazából nagyon nem hatott meg a dolog, mert nem hiszem, hogy olyan gyakorlati hasznossága lenne, amit anélkül ne lehetne megoldani. Viszont egyetlen dolog nagyon megragadt bennem. Miközben beszélgettünk, feltűnt, hogy egy gyönyörű szép swarovski nyaklánc lógott a nyakában. Vékony láncon, egy szép, szolid, rózsaszín kővel. Annyira elegáns volt, olyan finom, de mégis feltűnő, hogy nem tudtam levenni róla a szemem. Mikor megkérdeztem, hogy hol vette, kiderült, hogy természetesen ezt is az interneten rendelte. Na, itt már felkaptam a fejem. Mert nekem ilyen lánc kellett, és mivel a munka mellett nem igazán van időm arra, hogy nézelődjek a boltokban, így kénytelen-kelletlen megnéztem az oldalt, amit ajánlott nekem. Hát lehet, hogy nem kellett volna, mert a kiszemelt swarovski nyaklánc mellett, találtam még vagy másik 10 ékszert, ami annyira tetszett, hogy úgy éreztem, azonnal enyém kell, hogy legyen. A néni nagyon aranyos volt, és nem csak az ékszereket mutatta meg, de azt is, hogy hogyan kell ezeket megrendelni, hiszen nekem ebben nincsen gyakorlatom. Pikk pakk azon kaptam magam, hogy egy szatyor swarovski ékszer újdonsült tulajdonosa vagyok. Na, nem, mint ha bánnám, végül is olyan ritkán költök magamra, hogy ennyi igazán belefért. Sőt, már azt is elterveztem, hogy anyukámnak is innen fogok ajándékot rendelni a közelgő születésnapjára. Megspórolok vele egy csomó időt és energiát és mégis csodaszép ajándékot tudok neki adni.

Ez rendesen elgondolkodtatott. Lehet, hogy nem kellene ennyire elzárkóznom a technikától. Hiszen, attól még, hogy szeretem a régi könyveket, simán használhatom az internetet is. Sokáig azt hittem, a kettő kizárja egymást, pedig ha azt vesszük, azt az időt, amit eddig vásárlással töltöttem, meg utazgatással a különböző boltokba, mostantól szintén tölthetem olvasással. Vagy a családommal. Vagy a barátaimmal.